Eszemben sincs az orvosokat bántani, ha ők nem lennének, már én sem lennék. Néhányszor megmentették az életemet, és ezért hálával gondolok rájuk.
A saját életemre, szervezetemre, viszont nagyobb a rálátásom, és több a tapasztalatom is róla. Aztán itt van az internet, ahol fórumokban tapasztalatot cserélünk. Megnyugtató, ha ott a tüneteimre sorstársakra lelek. Sokszor elképzelem, hogy személyesen is jó lenne tapasztalatot cserélni, de mikor van erre idő? Mindenesetre megírom azokat a problémáimat, melyeken átestem, és sikerült rendbe hoznom az egészségemet, vagy legalábbis lényegesen javítanom rajta.
Amikor még nem súlyosak a tünetek, nem megyek orvoshoz, ha nagyon súlyosak akkor pedig nincs idő rá, valami tűzoltás kell. Nem árt, ha pár dolgot ilyenkor tudok tenni magamért.
Most a vérkeringésről elmélkedem egy kicsit. Barátnőmnek sok visszérgondja van a lábán. Sajnos nem tudtam neki eddig tanácsot adni. A vérkeringési gondjaim nekem a mozgáshiánytól szoktak előfordulni. Legutóbb pedig egy bokatörés eseménye adott arra alkalmat, hogy fél évig segítsek a lábam vérkeringési zavarait enyhíteni. Az orvosi tanácsokat és a fórumokban olvasottakat összevetettem avval, amit kipróbáltam, és arról tudok beszámolni, amit tapasztaltam.
Belegondolt valaki is abba, hogy ha egy orvosnak nem volt még eltörve a lába, nem tud a saját tapasztalataiból meríteni? Tehát nekem így “forrom” van. Aki gipszelte a lábamat, meglepődött, amikor azt kérdeztem tőle, hogy volt-e már eltörve a lába?
Nos, a vérkeringésről máshol is hallottam, és meglepve állapítottam meg, mennyire keveset tudunk a saját belső szerveinkről. Egy keleti harcos magyarázta, hogy az ereken belül billentyű, vagy csillószerűségek rezegve továbbítják a vért felfelé. Ugyanis a szív nem tudja “visszaszippantani”. Elképzeltem, ha ez a folyamat valami miatt meghibásodik, kész a vérkeringési zavar. A hibát sok dolog okozhatja: mozgáshiány, lábtörés, energiahiány, egyéb. Mindegy is, ha tudjuk a módszert, amivel be lehet indítani.
Én olyan dolgokat hiszek el, amit kipróbálok, és beválik. Többféle módszer van, ami jó.
1. Enyhébb esetben a séta, amit általában megmosolygunk, főleg ha azt mondja az orvos, hogy napi fél óra. Jövök megyek a lakásban, azt gondolom, az sokkal több mint fél óra. Igen ám, de az ide-oda totyogás az épphogy csak mozgás. A séta lényege, hogy a vért a láb irányából segítsük felfelé pumpálódni. A lábmozgással ezt meg lehet csinálni, kipróbáltam. Arra ügyelni kell, hogy a séta ne andalgás legyen. Aki nem szokott futni, ne tegye. A sétát viszont fel kell gyorsítani olyan tempóra, ami még nem teher. Tehát nem a “busz után loholás” tempóra, hanem mint akinek fontos dolga van, és igyekszik mielőbb odaérni.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, iratkozz fel ide:
